Brian mosolyogva lépett fel a vonatra. A folyosón kisebb tömeg volt, mindenhol nála két-három fejjel kisebb diákok rohangásztak. Utat tört magának egy lánycsoport között, és elindult a vonat vége felé. Mindenki tudta, hogy a végzős slytherin évfolyam birtokolja a legjobb, legsötétebb helyeket, aztán jönnek a próbálkozó griffendélesek. Ahogy haladt beljebb, fogytak a kicsik, és egyre több szemrevalóbb leány és fiú lézengett. Aztán megpillantotta a legszebb teremtést. Zoe Hunter az ablaknál állt, unottan könyökölt, bámult kifele, meg-megszívva a kezében parázsló cigarettát. Brian elmosolyodott, és egy hang nélkül a lány mögé lépett. Átkarolta a derekát, hozzá simult, és egy csókot nyomott a kecses nyakra.
-Hello, édes - súgta a fülébe. A lány egy pillanatig némán tűrt, de aztán könyökével gyengéd ütést mérve Brian oldalába, kibontakozott az ölelésből.
-Tudod, hogy ezt utálom, ba.szd meg - felelte, majd elmosolyodva a fiú arcába fújta füstöt.
-És? Hiányoztál. Hol telt a nyár? - kezdte a társalgást Brian tök közömbös hangon.
-Úgy érted az a pár nap, amíg egyikünk sem látogatta meg a másikat? Szokatlanul jól, bár hiányzott a dugás - válaszolta Zoe.
- Üljünk már le - tette hozzá, majd karon ragadta Briant, és pár embert lazán félrelökve a vonat eleje felé indult. Benézett pár fülkébe, majd megállt egy olyan előtt, ahol csak két elsős kislány ült. Szó nélkül kinyitotta az ajtót.
-Hé! - szólt rá a két leányzóra, akik ijedten mérték végig Zoe-t. Nem tűnt túl jóindulatúnak a fekete miniszoknyában, bakancsban, lila-fekete csíkos térdzokniban és a halálfejes, fekete felsőjében, nem is beszélve a cigarettáról és a karikáról az alsó ajkában.
-Kellene a hely nekünk is, ugye nem bánjátok, ha bejövünk pár haverommal? Nyugi, marad hely nektek is.

Ezek után úgy menekültek el onnan, mintha Zoe megfenyegette volna őket. Pedig nem volt ő rossz lány, nem volt kegyetlen (csak egy kicsit), a külseje miatt viszont sokan hozzá sem mertek szólni. Ez jól jött az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Brian belökte az ajtót, ledobta magát egy ülésre, aztán az ölébe húzta a lányt.
-Colloportus! - intett, mire a kupéajtó egy halk kattanással bezáródott.
-Pont, mint ötödikben -nevetett Brian, és magához szorította barátnőjét. -Emlékszel még?
-Óh az édes nosztalgia -felelt Zoe látványosan elmerengve. -Akkor mondtad el, hogy dugtál Luciusszal...
-Igen igen... Azok a régi szép idők! Mit ne mondjak, kezdésnek nem volt rossz Lucius. Nagyon nem.
-Ugyanitt ültünk, és te elmeséltél minden egyes részletet... Még a lélegzetvételeit is számoltad -nézett Brianre a lány, közben pedig megnyalta a száját.
-Aztán mikor az elélvezéshez értem, lekaptál -mosolygott Brian, és nyomatékképpen megcsókolta Zoe-t.
- Azért durva, hogy vele volt az első. Izé, mindkettőnknek - nevetett fel, majd helyzetet változtatott. Elnyúlt az ülésen, a fejét pedig a fiú ölébe hajtotta. Haja csiklandozta Brian alkarját, aki ettől libabőrös lett. Tévedés lenne azt hinni, hogy ők szerelmesek voltak. Nem, inkább nagyon, nagyon jó haverok, akik jó pár éjszakát eltöltöttek együtt.
- Emlékszel, amikor mi voltunk először együtt? Hatan voltunk a Szükség szobájában. Rendes volt tőlük, hogy kimentek, amikor elkezdtünk akciózni - vigyorgott a fiú.
-Hát vicces lett volna, ha maradnak... Bár azért néhányuk nem sietett ki -forgatta meg szemeit Zoe. Brian csak nevetett, ujjait pedig a lány selymes hajába túrta. Fonogatni kezdte az első lila tincset, aztán kibontotta, és kisimította Zoe arcából.
-Életem egyik legjobb dugása volt...
-Az biztos! -csókolta meg újra Brian. -De azért meg kell hagyni, mindketten fejlődtünk...
-Csak gyakorlás kérdése az egész... Emlékszem, volt egy este, mikor hatszor nyomtuk egymás után... Hát meg kell hagyni, nem volt semmi. Az utolsónál már azt se tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány -pislogott ártatlanul Zoe. Brian egyik kezével végigsimított a lány mellén, másikkal pedig a hasa felé kezdett lépkedni.
-Azt hiszem, lány. De ami biztos, hogy te voltál a passzív... -gondolkozott, aztán ismét felnevetett.

Zoe felült, szembefordult Birannel, és aktív csókcsatába kezdtek. A fiú keze egyre lejjebb vándorolt, felfedezve a lány különböző testrészeit, majd egy laza mozdulattal megszabadította a felsőjétől.

Ekkor azonban dörömbölni kezdtek az ajtón, s ők káromkodva szétrebbentek. Két hatodikos állt a kupéajtó előtt, onnan kiabáltak be, hogy megérkeztek.

- A rohadt életbe! Miért nem húztuk el azt a kib.aszott függönyt? - rángatta magára a fölsőjét Zoe, majd pár mozdulattal lesimította a haját. Ezután Briannel a nyomában kilépett a folyosóra. A két kukkoló addigra kuncogva elvonult, ők pedig elindultak megkeresni a többieket.
- Ezt ugye majd folytatjuk? - súgta oda Zoe-nak a srác, mire a lány vigyorogva bólintott.
- Nem szabadulsz meg tőlem. Este a szokott helyen és időben?
- Ott leszek! - ígérte meg Brian.

X*X

Amint a Roxfort Expressz elindult, Beryll elvigyorodott. Még nem ült, csak nézte, ahogy apja, jó apához méltón integet neki. Nyílván a látszat kedvéért. Annyira boldog volt, hogy újra a Roxfortba megy egy évre, hogy örömében még vissza is integetett. Majd az agyába villant, hogy ez lesz az utolsó éve. Úgyhogy tartalmasan kéne eltöltenie.
Amint apja eltűnt a tömeg szülő között, ő is megfordult, hogy valami helyet keressen magának. Sok alsóbb éves nyüzsgött kint a folyosón, de hamar eltűntek, amint a vonat begyorsult. Beryll elindult a folyosón, és benézett minden kupéba. Olyan helyre akart ülni, ahol voltak ismerősei, de ilyet elég hosszan nem talált. Gondolta, hogy Mardekáros évfolyamtársai közül páran egy kupéba zsúfolódnak be, így lényegében őket kereste. Majd megpillantotta őket. Igaza volt. Lusta volt megszámolni, hogy hányan, de lényegében többen, mint amennyien eredetileg elfértek volna.
Ekkor megpillantotta Nicolas-t. Ötödikes korukban volt egy gyönyörű éjszakájuk, amikor Beryll bedőlt a srácnak. Sajnos rá kellett jönnie, hogy Nicolas csak játszott vele is, ahogy mindenkivel a Roxfortban.
Egyszerre gyűlölte és kedvelte azóta a fiút. Úgy gondolta, már nem is emlékezhet rá, csak kipipálta a listáján, hogy ez is megvolt.
Most mégis. Az a szép, szőke haj... Azok a gyönyörű kék szemek.
Megint sóhajtott.
Talán ha bemenne a fülkébe, észrevennék? Hiszen most, hogy itt áll előtte, rá se hederít egyikőjük sem.
Már mindenki hülyének nézheti őt. Itt áll egy kupé ajtaja előtt, és nem tudja eldönteni, hogy menjen-e vagy sem.
Végülis már heted éves. Most ha nem mer bemenni azokhoz, akikkel mindig is együtt volt, azzal aztán senkinek nem bizonyít semmit.
Épp hogy nyúlt volna, hogy kinyissa a kupé ajtaját, amikor egy vörös haj libbent meg mellette.
- Á, Beryll! - mosolygott a vörös.
"Hülye, álszent liba" - gondolta Beryll, majd valami mosolynak nevezhető dolgot erőltetett az arcára, s biccentett. Evans.
- Ha nincs helyed, nyugodtan beülhetsz hozzánk.
- Persze, rohanok a Griffendélhez egyből. Huhú, mennyire élvezetes lesz!
- Hát, ha gondolod, itt is állhatsz órákig, és bámulhatod Reienhardtot.
Beryll szíve egy pillanatra megállt.
- Honnan veszed, hogy...
- Na, viszlát! - intett neki Lily, majd vigyorogva, hogy felidegesíthette Beryllt, tovább ment.
"Mintha őt bámulnám! De most komolyan! Kit érdekel Nicolas? Engem nem. Egy kis karmozdulat, és bent is vagyok, persze ha nem zavarnak ki. De hova fogok ülni? Na nem baj, majd meg oldjuk. Gyerünk Beryll! Egy, kettő, hááááárom."

X*X

Brian, Zoe és Nic mögött Blaire is bezsúfolódott a kabinba, ami ugyebár a mágiának hála szélesebbnek bizonyult, mint azt a naivitás kívülről diktálná. A benti zsivaj kétszeresére nőtt az új érkezők láttán a számtalan ’helló’nak köszönhetően.
-Vá, kuzíín!-kiáltotta Lucius lerántva a másik oldalára Blaire-t, hogy még véletlenül se szorítsa ki Darient eddigi helyéről és százwattos vigyort küldött a lány felé.-Anyádék hogy vannak Blaire, szívem?
-Merlinre Lucius, mintha nem a hétvégén találkoztál volna anyám rúzsos szájával.-biggyesztette le a lány a száját ezzel jelezve, hogy kicsit sincs abban a csevegős hangnemben, ami Malfoy számára azt jelentette, hogy úgy csicseregnek, hogy mindenki megirigyelje a klassz nyarukat. Jó taktika volt, ha azt akarták, hogy valami kis mitugrász rosszul érezze magát. Blaire viszont nem szívlelte a nyarat, mert hatványozott mennyiségben kellett találkoznia a rokonsággal a bálok és partik végeérhetetlen során, amiken mind elbűvölőnek kellett lennie.
-Nahát, valóban..-forgatta erre a szemét Lucius és inkább visszatért Darien társaságához, látván, hogy a kedves kuzin nyűgös.
Blaire végigpillantott a kupén, Brian épp ölébe kapta Zoet helyhiányra hivatkozva. Mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy ha tehetnék már ruha nélkül aktívkodnának. Mondhatni megkönnyebbülésként vette jegyzőkönyvbe, hogy Nic kitúrta a lány másik oldaláról Bellát, és lehuppant mellé.
-Nah, milyen a hegyi levegő?-vigyorgott rá a srác, mire Blaire nemes egyszerűséggel homlokon vágta, bár tény, hogy a fiúnak igaza volt a lábakkal kapcsolatban. Ennek örömére kényelmesen a fiú ölébe dobta a fekete szaténcipellőbe bújtatott lábait, hátát pedig félig Luciusnak döntve vette fel a kibírható testhelyzetet az út hátralevő részére, de igyekezvén úgy, hogy mindenkire nagyjából könnyen rá tudjon nézni, az ajtót is beleértve. Egy időre talán elpilledhetett, mert a következő pillanatban már egy meglehetősen ismerős mondatra figyelt fel:
-…és bejött utánam, képzelhetitek, na ami ott volt..-kapta fel a fejét Lucius hangjára, és mivel rózsás kedvében találtatott angyalian felpislogott a fiúra.
-Azt ne mondd drágám, hogy megint az olasz srác esetét meséled, akit megd.ugtál a vécénkben.
-De igen.-vonta fel a fél szemöldökét a fiú.
-Áháá..tudtam, hogy nem találkoztál vele másnap este.
-Heh?
-Fogalmazzunk úgy, hogy áldásos volt számára a gyér gyertyafény.-mondta a lány igyekezvén nem elnevetni magát, de helyette megtette Belláék alvége nem is kis hangerővel. Lucius éppen riposztozott volna, amikor azonban halk csattanással kinyílt az ajtó, s mivel mást nem vártak mindenki azonnal odakapta a fejét, s Beryllt megpillantva néma kussba vágták magukat.
-Hoppá.-mosolygott Narcissa édesdeden.
-Hello. Leülhetnék?-kérdezte az ajtóban toporgó Beryll, és igen megkönnyebbülve, bár ezt nem mutatva huppant le a Nicékkel szembeni oldal sarkára, ahol helyet szorítottak neki.
Egy rövid ideig csend maradt, majd Rod nagy röhögve folytatta Lucius szekálását, de Blaire már rég nem vele foglalkozott, hanem igyekezett feleleveníteni emlékeit Beryll Thingről. Nem is kellett sokat keresgélnie, azonnal beugrott neki, hogy kavart vele Nic egy éjszaka erejéig ötödikben, sőt még az is eszébe jutott, hogy meglehetősen nem szívleli Evans kisasszonyt. Roppantul elégedetten magával harapta be az alsó ajkát, így buja vigyora csak félig teljesedett ki, s észrevétlenül, de gyakran vissza-visszapillantott a lányra. Egy idő után gyerekes örömmel hajolt vészesen közel Nichez, hosszú tincsei végigsöpörtek a fiú vállán, majd mikor megszólalt majdnem végigsúrolta a fiú fülét ajkaival, a vállát pedig finoman megböködte a mutatóujjával, mintha a fiú számára már nem lenne nyilvánvaló, hogy valami böki a csőrét.
-Te..emlékszel még Beryll Thingre?-suttogta rém halkan.
-Öhh..hjaa, kis babaarc.-mélázott el a fiú, majd követte Blaire tekintetét a lányig.
-Hát..szerintem, mikor nem figyelsz elég kitartóan stíröl a kislány.-búgta tovább a lány laposakat pislogva Beryllre, aki láthatóan észrevette, hogy őt figyelik miközben elég bizalmasnak tűnően pusmognak, de most mintha próbálna nem törődni vele.
-És?-kérdezett vissza a fiú.
-Ehh, nem érdekes.-vigyorgott aljasul a lány, de visszadőlt eredeti helyzetébe.
Az út hátralevő felében semmi izgalmas nem történt, a vonat ráérősen bepöfögött az állomásra, és a szokásos nagy rántással fékezett le, ami nem egy bőröndöt dobott az utasok fejére.
-Miapi.csa, nemigazmár..-nyüszített fel Jasmine mikor fejbevágta a bátyja bőröndje, erre az említett Devin készségesen leemelte a lány öléből a nem kívánt tárgyat.
-Áá, ezmegmí vooolt?-visított ezúttal Narcissa, mikor erős karmolást érzett csupasz felkarján, majd rögtön ezután Rod és Bella is.
-Bazz, egy macska. Kinek a tökömnek van macskája??-kérdezte dühösen Lucius.
Blaire éppen halálos nyugalommal vette le a bőröndjét és örült, hogy nem esett le, elvégre az a belecsempészett jó pár üveg párizsi bor törékeny akárhogy is nézzük; de most jelentőségteljes pillantást vetett Nicre.
-Uppsz..-emelte fel ekkor tejbetökvigyorral Nic Mukit, aki úgy tűnik kiszabadult és a nyakába kanyarította.-Jólvanna, bocs bázmeg, nah menjünk már.-indítványozta, majd kifelenyomult még véletlenül sem előreengedve a szintén kifele igyekvő Beryllt.
Blaire jót kuncogott az eseten, s emiatt kifele menet összekoccant a Brian-Zoe párossal, akik még mindig eléggé össze voltak gabalyodva.
-Basszus, nah akkor húzattok már kifele aztán dugj.átok .meg egymást.-dőlt nyűgösen az ajtónak, s bár a pár nem túl barátságosan lesett rá nem kellett nekik kétszer mondani.
-Ejj, de nyűgös az intrikus királylány.-jegyezte meg erre mellette Nathaniel ironikusan, aki szintén nem túl jó kedvben igyekezett volna kifele, mikor látta, hogy testvére Malfoyjal távozott vala.
-Akárcsak te.-morgott vissza a lány, tudván, hogy aligha sértheti meg az ifjabbik Miltont, úgyhogy inkább egy gyors köszönömmel nyugtázta, hogy a fiú előreengedte az ajtóban.

X*X

- Na cica, én is komállak. - vakarászta meg macskája fültövét szabad kezével. - Éjjel majd rághatod a fiúk orrát és kiszaggathatod a ruháikat. - tette még hozzá, és kutatni visszavette a másik kezébe az állatketrecet.
- Megfelel az a fiáker ott? Szerintem az a legnagyobb. - mutatott Nathaniel a legutolsó fogatra, majd választ sem várva ajtóstul irányba állt.
- Nicolas, elraknád azt a förmedvényes szőrgombócot? - nyafogott Nacrissa, jelentőségteljesen a karjára mutatva.
- Ha te borultál volna ketrecestől, és kiszabadulsz, mit csináltál volna? - kérdezte sértett hangemre váltva a fiú. - Bocs, de a macska marad. Legalább nézd már meg, milyen szépen néz rád. - rántotta meg aprót a nyakát, mivel a macska csakugyan beillett volna egy bűnbánó Magdolnának, amilyen szép szemeket meresztett. Mindeközben persze a gazdi próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy erős bizsergést érzett a háta közepén, ami valószínűleg azt jelentette, hogy Beryll továbbra is figyelte, így a pillanatnyi szünetet kihasználta arra, hogy előrébb vonszolja úti pakkját.
- Áh, nézd csak! A legújabb hóbort a nagy Casanovánál az állattartás, ezzel csak még több csajt tud beszédíteni. - hallotta a már - már oly ismerősnek tűnő hangot, hogy kedve lett volna az irányba vágni a ketrecet.
- Legalább lesz kivel törődnöm öreg napjaimon, amikor már szenilis és járókeretes leszek. Ja, és nem egy szárnyas aranygolyó lesz a szobatársam. - villantott egy vigyort James Potter felé, mert ki más lett volna. Ugyan a mosoly roppant megnyerőnek látszott a kívülállók számára, Nicolas szemei égtek az az elfojtott dühtől. " Anyádat, Potter." - gondolta, majd utolsóként bemászott a fiákerbe. Egyre inkább úgy érezte, hogy még meg sem érkeztek az iskola falai közé, de máris kezdődik elölről az éves cirkusz.
- Gáz van, kiskoma? - kérdezte a szemben ülő Rod. A kérdezett továbbra is hasonlóan viselkedett: vigyorgott, de a szeme szikrákat szórt.
- Teljes mértékben. - zárta rövidre a dolgot diplomatikusan. A kocsi zökkent egy nagyot, majd kisvártatva megállt. A csapatból jópáran úgy éreztrék, ebben az évben ritka gyorsan értek a kastélyhoz. Egyesével kikászálódtak - lányok elöl, fiúk hátul - és a már roppant jól ismert bejárati kapu előtt álltak, egyikük se lépett egy centivel sem előrébb. - Menjünk már, éhes vagyok. - jelentette ki Devin, és fájdalmas fintort vágva a hasára mutatott.
- Én is.
- És én is.
Már rég mindegy volt, ki panaszkodott, szépen, birkanyáj módjára átvonultak a bejárati csarnokon, és leültek a hét éve általuk birtokolt, legsötétebb sarkát a házuk asztalánál. Míg mindenki nagyon jól elvolt, és cseverészett, Nic akaratlanul is még egyszer végigmérte Beryllt. Babarc, hosszú haj, arányos testalkat. "Ja, már emlékszem. ő volt az a kis aranyos, aki nem bírt magával egész éjjel." - tűnődött, ám pillanatnyi révedezéséből felébresztette, hogy egy ezüstszürke szőrgombóc gurult az ölébe.
- Hjajjj, nem lesz ez így jó. - nézett az ölében hempergő állatra szeretetteljesen, és automata macskavakaró üzemmódba kapcsolt.
- Fujj basszus, és te utána koszos kézzel kajálsz. Borzasztó vagy. - fintorgott Blaire, enyhe fensőbbségérzetet keltve. - Hoztam neked egy kis ajándékot, gondoltam, odaadom majd, de ezek után. - fűzte hozzá, Nicolas pedig a "neked" és "ajándék" szavakra felkapta a fejét.
- Parancsolsz? Jól hallottam, hogy azt mondod, ajándék és...Hííí, Muki bazmeg! - kiáltott fel a mondat közepén a srác, mert a kis kedvence épp a combjába mélyesztette karmait, a kis társaság pedig leplezetlenül kiröhögte.
- Az itsenedet macska, ez fáj! - sziszegte, és lefejtette magáról a "kis dögöt". - Szóval, milyen ajándékot hoztál nekem? - terelte vissza a társalgást a medrébe Nic, és a macskát az asztal alá gömbölyítette.
- Nem mondom meg, akkor nem lenne ajándék. - fordult el tüntetőleg a lány.
- Na, légyszi Blaire! - próbálkozott tovább, és merő bosszantásként megölelte a lányt. - Ne légy ilyen kegyetlen velem, szegény ördöggel. - súgta a fülébe szenvtelenül, tudva, hogy a lány nem kifejezetten szereti a fizikai kontaktust.
- Tíz másodperced van, hogy lehámozd magad rólam. - morrant rá Blaire, és újra lefordult, ezúttal durcásan. "Na remek, erre besértődött." - konstatálta a fiú, és unottan nézegetni kezdte magát a tányérban.