Név: Brian Taylor
Lakhely: Amble, Anglia
Születési hely: Mount St. Michael, Franciaország
Szül. idő (hónap, nap): május 15.
Külső tulajdonságok: Borzas szőke haja van, ami általában a szemébe lóg, eltakarva smaragdzöld íriszeit. Arca hosszúkás, vonásai arisztokratikusak, szája keskeny. Bőre halvány, alakja elég vékony, de vállai izmosak és edzettek. Hosszú zongoraujjai vannak, amikkel érzékien túr bele fakó tincseibe. Általában sötét ruhát hord, kedvence a zöld/fekete és a piros/fekete színösszeállítás. Mindig figyel arra, mit vesz fel, és szereti elhagyni a pólókat, büszke a felsőtestére.
Belső tulajdonságok: Olyan kis álmodozó, slytherinhez nem méltóan naiv, rajong mindenért, ami szép, egyszerűen elbűvöli a tökéletesség. Elég távolságtartó, de akit megkedvel, azt imádja, agyon ölelgeti, és mindent megtesz érte. Utálja a valós világot, a rosszat, így néha csak ül a kanapén, bámulja a tüzet, és a lángok között éli kitalált életét. Mániákusan olvassa a Wilde-könyveket, és keresi az ő Dorianjét. Imád mosolyogni, nem törődni a bajaival, elfeledni mindent egy pillanatra. A mának él, élvezi az életet, szerelmet keres, és veszettül szeretethiányos.
Család: anyja boszorkány, apja mugli volt, de még meghalt, mikor Brian 4 éves volt. Most az anyjával, nevelőapjával, és 5 éves kishúgával él. Utálja az anyja feleségét, de imádja a testvérét, Natalyt.
Barátok: lehet rá jelentkezni, de majd kialakul, el van ő, mint a befőtt, képzeletbeli barátokkal:)
Szerelem: keresi, kutatja (de a karik 90%-át bálványozza *.* XD)
Ellenség: a valóság
Amit szeret: ugrálni, sokáig aludni, kiélni a hiperaktívságát, hintázni, olvasni, segíteni másoknak, más hosszú hajával játszani
Amit nem szeret: pofára esni, elgondolkozni az élet értelmén, rájönni, hogy mennyire is halandó
***
Ház :DD: mardekár ^^
Évfolyam: 7
Hely a kviddicscsapatban: nem bírna megülni a seprűn olyan hosszú ideig
Kedvenc kviddicscsapat: -
Kedvenc / utált tantárgy: jóslástan (már csak nézni azt a ködös gömböt is) / bájitaltan (slytherinként nagyon nincs hozzá érzéke)
Kedvenc varázslat: Amoriatus (khm szóval ez saját, a Vágy Bűbája, olyan Cupido nyilacskája, kb)
Későbbi foglalkozás: fodrász ^^

Kép: <kep>
Idézet:

A halott költő

Őróla álmodtam múlt éjjelen,
bús arca felderült és tűzben égett,
s zenés aranybeszéde újra szép lett,
mint egykoron, s aztán énvelem

osztotta meg, mi emlék, sejtelem,
lebírta a halált és semmiséget,
a bűvös föld versengett vágya végett,
és a világ csodás volt, végtelen.

Aztán zokogtam egy zárt rács előtt,
siratva vesztett igéit a múltnak,
az elfeledt titkot, a lelket, őt,

a sok dalos madarat, mit leszúrtak,
holt szavait, száját, mely nem beszél...
Akkor ocsúdtam, s megtudtam, nem él.