|
4. fejezet
Christabel&Tania 2007.12.31. 15:43
 ~°SLASH (fiú/fiú), csúnyabeszéd, felnőtthelyzet, megilyesmi.°~
4. fejezet
- Fúj, ez egy lányvécé!
- Nagyszerű megfigyelés! Egyéb észrevétel?
- Igen, van – mondta csípősen Fred. – Egy, közönség is lesz. Kettő, hoztál kotont?
- Egy, az a bizonyos halott. Kettő, minek?
- Semmi gusztustalanságot nem akarok elkapni tőled.
- Ettől inkább nekem kéne félnem, Weasley – fintorgott Draco, és belökte a mellékhelység ajtaját.
- Ha megint a családommal jössz, ordítozva fogom világgá kürtölni, hogy meg akartál dugni egy klotyóban, és máris lebukunk.
- Nyugi, engem legkevésbé most a családod érdekel… - nézett körül a mardekáros a vécében, megfelelő helyet keresve az akciónak.
- Helyes, engem sem vonz a gruppen – vigyorgott amaz, és hanyagul a falnak támaszkodott. – Egyébként, hol akarod elintézni? A mosdókagylóban?
- Nekem ott is jó, ha neked úgy kényelmes… Legalább otthon érzed magad azon pici, szűk helyen. – Draco arcára gúnyos mosoly kúszott.
- Jó, érezd csak poénosnak magad, most az egyszer megengedem.
- De nagylelkű vagy – mondta sóhajtva Draco, és közelebb lépett Fredhez. – Most inkább használd másra a szádat. Az öcséd se pofázott ennyit.
- Jesszusom, muszáj volt felhozni, hogy megvolt Ron is? – vonta fel a szemöldökeit a vöröshajú. – Ha az anyámhoz hozzáérsz, megöllek.
- Nem lesz rá szükség, ha hozzáérek anyádhoz, azonnal elpatkolok.
- Még egy ilyen beszólás, Malfoy, és megverlek.
- Tényleg? – tetetett csodálkozást Draco. – Azt hiszem, eltévesztetted az igekötőt.
- Hé, arról nem volt szó, hogy hozzád is érek, csak dugásról! Na, jó, hagyom magam, és túl leszünk rajta – kezdte kigombolni az ingét Fred.
- Ha egyszer szóba állsz egy Malfoy-jal – vetette fel a fejét a fiú. -, legalább mutass kellő tiszteletet!
Fred aljas pillantást vetett rá.
- Én nem csak szóba szeretnék állni veled.
- Hát ahhoz, hogy állj, nem csak dumálnod kéne.
A következő egy óra igen tartalmasnak ígérkezett mindkét fél számára, de húsz perccel később (amikor már benne voltak a dolgok közepében), szemérmes kuncogás hallatszott az egyik vécéfülkéből.
- A kacskaringós rózsaszín faszát…! – mordult fel Draco, és villámgyors hátraarcot csinált. – Myrtle?
A kísértetlány átlebegett az ajtón, majd a páros mellett megállva ezüstös pír öntötte el áttetsző arcát, de a szemeit véletlen sem fordította volna el.
- Ó, de rossz fiúkák vagytok! – mondta Myrtle csábosnak szánt mosollyal.
Draco leküzdte feltörő hányingerét, és éppen valamit visszaszólt volna a szellemnek, amikor Fred megelőzte.
- Beszállsz te is?
Myrtle először felfújta magát, aztán hangos nyivákolásban tört ki.
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen bunkó…! Nincs is… Nincs is testem! Ti fiúk annyira, de annyira…
Draco lassacskán megelégelte, és egy hanyag pálcamozdulattal lehúzta Myrtle-t a vécén.
- Ezt most, akármilyen nehezemre esik is, meg kell köszönnöm – sóhajtott Fred, a mosdókagylóba kapaszkodva. – Folytathatjuk?
- Előbb még egy kérdés. Te tényleg csináltad volna vele?!
- Nálad nem lehet rosszabb…
- Én legalább következetesen meleg vagyok – húzta ki magát a szőke.
- Mint itt mindenki, ringópöcs. Na, folytatjuk, vagy kell még egy kis felkészülési idő?
…
- Ti Weasley-k nem is vagytok olyan rosszak az ágyban.
- A mosdóban, akartad mondani.
- Meg az asztalon.
- Fúj, már megint Ron! Ennyivel nem lehetett jobb nálam az a kis tapasztalatlan… teve.
Draco felvonta a szemöldökét.
- Teve?
Fred gondolkodott egy kicsit, majd büszkén kivágta:
- Teve. Tudod, nagy, kajla, szőrös állat, ami sokáig bírja.
- A családi szeretet…
- Ugyan, ismerd be, hogy jobb vagyok az öcsémnél.
- Nagyobb, azt elismerem – hümmögött Draco. – De hogy jobb-e…?
- Nem vagyok jobb? Na majd most meglátod… Kedves nézőink, a második menet kezdődik – mondta Fred, miközben lesújtó pillantást vetett a fülkére, ahol Myrtle az imént eltűnt.
*
A karikás szemű Draco, és a még karikásabb szemű Fred szigorúan tartva a kétméteres távolságot, karba öltött kézzel álldogáltak a pad két oldalán, amin a többiek foglaltak helyet.
- Hú, valakiknek jó estéjük volt – jegyezte meg ironikusan George, mire kapott egy tockost ikertestvérétől. – Na! Azért ennyire nem lehetett rossz…!
- Ha Weasley befogta volna a pofáját, nem lett volna semmi gond – szólt oda a másik oldalról Draco.
- Mért, lebuktatok? – vidult fel a középen ülő Cedric.
- Nem, arról már tudnánk – állapította meg Ron elmésen. – Az egész iskolában szétkürtölték volna.
- Már magában elég gyanús - morgott az orra alatt Draco. –, hogy itt ülök egy rakás griffendéles lúzerrel.
Cedric megköszörülte a torkát.
- Meg egy hugrabugos, nárcisztikus köcsöggel. Azt hiszem jobb, ha felakasztom magam.
- Köszönöm szépen – bólogatott Cedric, aztán témát váltott. – Szerintem megspórolhatjuk a Veritaserumot. Csak Fredre kell nézni, meg arra, ahogy jár.
- Baszd meg, hányni fogok – nyögte George.
Draco csak a szemeit forgatta.
- Idióta passzívok… - Aztán napirendre tért a dolgok felett. – Nott, Zambini, hol a francban van már az a papír? Ideje Diggorynak is cselekedni.
Az említettek galád mosollyal az arcukon léptek a hugrabugoshoz, és felé nyújtották a cetlit. Cedric sóhajtott, majd rákoppintott a pálcájával. (A fából készülttel.)
Draco hangos röhögésben tört ki, és percekig nem hagyta abba.
- Ne örülj annyira, Malfoy – vigyorgott fensőbbségesen Cedric. – A következő körben Potter a tiéd.
Draco arcáról lefagyott a mosoly.
- Majd igyekezzetek lebukni, jó? – kérdezte immár komoran a szőke.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
