Irodalomból amikor a szonettet tanultuk, a tanár azt mondta, lehet írni, ha valaki akar. Hát, íme.

Szonett a Reményről

Mindig remélj, ember…

Hosszú éjjel után mindig jön nappal,

Vaksötétség után világosság kél,

Arra gondolj, ember, hogyha bensőd fél

A fekete lyuk mögött remény lappang.

Virág, hogyha hervad, mindig hajt ki új,

Fa, ne félj, ha hullanak leveleid

Az eljövő tavasz újat hoz megint

Ember, bármilyen sötét van, új tűz gyúl!

Csak higgy, és eszerint éld az életed,

Mindig reméld, hogy a jövő jobbat hoz!

Eldobnád álmaidat? Soha ne tedd!

Lehet, hogy minden jóban van rossz,

Feladni? Az Alvilágban se tedd, ne!

Lehet, éppen nem rád figyel Kerberosz!

2007. április 27. péntek